Evetes Vendégház

Fűre lépni szabad!

Bemutatkozunk

Dani-Ördög Dalma vagyok, három gyermekes édesanya. Valójában pedagógus, aki mindig azt kereste, hogyan tudja a gyermek természetes fejlődését segíteni. Úgy alakult, hogy tanítóból végül dráma-, természet-, majd szociálpedagógus lettem. Jelenleg pedig ökológiai antropológiából készítem a doktorimat. Egyszóval a turizmushoz nem sok közöm van, mondhatni semmi, de annál inkább szeretek vendégeket várni és kitalálni, vajon ki minek örülne a legjobban. Hiszek az élethosszan tartó tanulásban, és a régmúlt értékeiben, a jelenkor újdonságaiban.

Lányaink sokat segítenek a vendégház körüli teendőkben. Legidősebb lányunk 1 hónap múlva 18 éves, csecsemőgondozó szeretne lenni, ha szükséges vállal gyermekfelügyeletet.

Középső lányunk lovagol és a botanika iránt érdeklődik; szívesen adok lovaglási elérhetőséget, valamint vezetek botanika túrát a környéken.

Legkisebb lányunk pedig fut, kutyázik, állatokat és növényeket figyel meg. Imád a pataknál játszani. Ismeri minden lakóját a bolharákoktól kezdve a tegzesekig. Lehetőség van nálunk mikrogerinctelen állatok megfigyelésére, a falut átszelő patak terepi mérésére.

Önkénteskedünk is, a Fehér Holló Vadmentő Alapítványnál. Tavasztól őszig megfordulnak nálunk madarak, pelék, mókusok, sünik, akiket miután felneveltünk, visszaengedünk a természetbe.

Vannak állandó lakóink is: Tekó, a sárgafülű ékszerteknős

Maculosus a nyúlgyerek

A férjem pedig a háttérből támogat minket.

Proudly powered by WordPress

Családra hangolva

Minden vendégünket igyekszünk valami kis családra szabott aprósággal várni. Most egy kisgyermekes pár érkezik hozzánk. A csoki nem maradhat el, de „ép testben, ép lélek” – tartja a mondás. Épp ezért egy kis háztáji a kertből vegyszermentesen…

És ha már pici gyermekről van szó, a játékok sem maradhatnak el…

Igazi érték

Amikor a vendégek úgy köszönik meg a szállást, hogy szednek egy csokor virágot, többet ér minden eladott éjszakánál. Jó, tudom pénzből élünk, és én is pénzért adom ki a vendégházunk. De ilyenkor az jut eszembe, hogy amikor ezt a csokrot szedték, akkor ott voltam a gondolataikban azzal a céllal, hogy örömöt okozzanak nekem. S ez azt jelenti, hogy át tudtam adni azt az érzést, amilyen izgatottan várom a vendégeket, ahogy próbálok rájuk hangolódni, vajon milyen kis apróságnak örülnének, mert ezek az apróságok a legfontosabbak az életben. Sokat adott ez a csokor virág!

KÖSZÖNÖM!

„advallem, que dicitur Evetes” A völgy, amit Evetesnek hívnak

De mi a kapcsolat a mókus és a hóvirág között?

Hidegkútról a Séd mentén Balatonfüred felé haladva vár minket az Evetes völgy, amely feltehetőleg a névadáskor feltűnően sok mókusról kapta a nevét. Hiszen a régi nyelvjárási evet szó mókust jelent. (Forrás: Magyar Nyelvőr. 106. évfolyam 1982. január-március. Akadémia Kiadó.Budapest)

A völgyben februárban pedig gyönyörű hóvirág mező vár minket.

Szeretettel várjuk Vendégeinket egész évben, akár túravezetéssel.

Vidéki hangulat

„Ez a hely visszahozza a régi szép időket…”

Megmelengette a szívemet ez az írás, ami a fali üzenő táblán várt a vendégház konyhájában. Nem vagyok vendéglátós. Három gyermekes anya vagyok, s pedagógus. Amikor vendéget várok rájuk hangolódom, valójában úgy mint a gyermekekre, akiket fejlesztek, vagyis inkább csak olyan környezetet teszek köréjük, amiben fejlődhetnek. Az Evetesnél is ez a célom. Olyan harmonikus környezetet létrehozni, amiben egyszerűen csak jó lenni. Ezért mindig átgondolom mivel tudnék örömet okozni az éppen hozzánk látogatóknak. Remélem még sok vendégnek a kedvébe tudok járni, s belecsempészhetem életükbe a vidék hangulatát…

Itt garantált a pihentető alvás

Egyik vendégünk írta Rólunk:
„A házigazda nagyon kedves, pár percre lakik a vendégháztól ugyanebben az utcában és mindenben nagyon segítőkész.
Hidegkúton nagyon jó a levegő és ami a legfontosabb, olyan kényelmes az ágy és kellemes az ágynemű, hogy a férjemnek ilyen ágyneműt kellett vennem, mert otthon nem aludt olyan jó, mint itt.”

« Older posts